Határtalanul 2019

Határtalanul program

A Határtalanul Program keretén belül iskolánk 7. osztályos tanulói 4 napos tanulmányi kiránduláson vettek részt április 9-12-ig.

A kirándulás alap programja Magyarok a határon túl: magyar történelmi emlékeink felkeresése Szlovéniában, Első világháborús emlékhelyek meglátogatása, koszorúzása, természeti kincsek és tengerparti élmények átélésével.

A tanulmányi kiránduláson 19 zalakarosi, 19 récsei tanuló és négy kísérő tanár vett részt. A modern autóbuszt a Netta- Pannonia biztosította, ami nagyon kényelmes, állandó wifi kapcsolatot biztosított és telefontöltővel felszerelt busz volt.

Az első szállásunk a Bohinji-tó partján található ifjúsági szállón, gyönyörű környezetben fekvő hely volt. Másnap Tolmin városában 2 különálló modern szálláson volt és utolsó éjjelünk Ajdovscina városában volt, ahol a legmodernebb bútorokkal berendezett szobák, illemhelyek biztosították a pihenést számunkra.

A tanulmányi kirándulás céljai:

• Szlovénia határmenti magyar nyelvterületének, a Lendva vidéknek történelmi és kulturális értékeinek megismerése, ellátogattunk a szlovéniai magyarság kulturális központjába.
• Szlovénia nyugati felébe utaztunk, hogy felkeressük az első világháborúban elesett magyar honvédek emlékhelyeit.
• Ellátogattunk a hangulatos kikötővárosba, Triesztbe majd a szlovén fővárosba, és ismerkedünk a látnivalókkal és Ljubljana magyar emlékeivel.

A tanulmányi utazás előtt egy rendhagyó történelem órán Marcsi néni segítségével felidéztük az első világháború eseményeit, következményét, az olasz front embertelen harcait, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának okait, hogy könnyebben megértük a látottakat.

Az utazás alatt: Utazó naplót készítettünk minden este: csoportokban, és folyamatosan jegyzeteltünk és fényképeket készítettünk. A fontos helyszínek elött kiselőadásokat tartottunk, így megtudtuk a fontos információkat a látottakról.

Az utazás után pedig élménybeszámolót tartunk nektek, hogy ti is láthassátok milyen szép helyeken jártunk. Nézzük is a képeket!

1 nap

Az iskola előtt izgatottan vártuk a busz érkezését, bepakoltunk, integettünk szüleinknek és 7. 45-kor elindultunk a récsei iskola felé. Miközben bepakoltak a récsei diákok is Petra jelezte, hogy nem érzi jól magát, így nem folytatta velünk az utat. helyette Zoé csatlakozott hozzánk Lendván.

A buszon Ákos Szlovéniáról, Beni Lendváról mondott fontos információkat. Rövid utazás után már Lendván voltunk, ahol a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetbe mentünk, ahol Zoli bácsi fogadott bennünket. Beszélt a magyar helyi lakosok életéről, szokásairól és a nehézségekről is.

A Bánffy-Eszterházy kastélyt Lili mutatta be nekünk kiselőadásában. Rövid séta közben felfedeztük a város szépségét.

A lendvai szőlőhegyre felkapaszkodott a buszunk, ahol felkerestük a Szentháromság kápolnát, ahol Marika néni beszélt a kápolna történelméről, a kriptáról és Hadik Mihály törökverő hadvezér üvegkoporsóját vettük észre a sarokban.

Bántornyára érve megtekintettük az Árpádkori templomot, amelynek középkori freskóit Aquila János festette. Különös figyelmet érdemel Szent László legenda ábrázolása, amely a Kárpát medencei vonatkozásban is egyedi.

Ukancra érkezve már nagyon esett az eső, de ennek ellenére megtekintettük az első világháborús osztrák-magyar katonatemetőt.

A szállásunkhoz vezető csodálatos táj elképesztő szépségű, a Bohinji-tó parti szállásunk festői környezetben pompázott. Az ízletes vacsora után egy rövid esti sétára indultunk, ami kellemes hangulatban zajlott.

2. nap

A csepergő eső ellenére vidáman ébredtünk és fogyasztottuk el a finom választékos reggelinket. Utunkat a Kluze erődnél szakítottuk meg, ahol nagyon esett az eső, de mégis megtekintettük.

Kobarid városába érve elsétáltunk az első világháborús múzeumba, amelyet 1993-ban a legjobb Európai Múzeum címmel tüntették ki, A múzeum az Isonzo front I. világháborús eseményeit mutatja be. A gyűjteményekben katonai relikviák, fegyverek tekinthetők meg, egy katonai bunkerben pedig egy katona beszámolóját hallgathatjuk meg.

Az Emlékkápolnához felvezető emelkedő után megláttuk az osszáriumot, amely a két világháború között Mussolini parancsára épült.

Innen utunkat a Kozjak- vízeséshez folytattuk, ami az erdőben felfelé vezető és csodálatos természeti környezetben megtett út során elértük a Napoleon hidat, és az Isonzó folyó zöld szépsége elbűvölt mindannyiunkat. A vízesést elérve csodáltuk a természetet és a bátrabbak felkapaszkodtak egy másik vízeséshez.

A több órás túra után elindultunk Tolminba, ahol a szállásunkat elfoglalva mindenki várta már a vacsorát.

3. nap

Ezen a napon volt a legjobb kiránduló időnk. A reggeli után elindultunk a Kolovrat hegyre, ahol felkapaszkodva a meredek emelkedőkön láthattuk a gyalogsági és tűzérzési harci állásokat, lövészárkokat és kavernákat. A hegy csúcsáról fantasztikus kilátás volt a bennünket körülvevő hegyekről.

Olaszországban San Martino del Carso faluban megtekintettük a Nagy Háború múzeumát, amelynek gyűjteményeit a Karszti Barlangászcsoport önkéntesei gondoznak. Sétánkat a nagyváradi Magyar Királyi 4. Gyalogezred emlékgúlájához folytattuk, ahol elhelyeztük koszorunkat és elénekeltük a magyar himnuszt közösen.

Monte San Michele a Doberdo-fennsík harcainak legvéresebb helyszíne. Megtekintettük a monarchia által kiépített, majd az olaszok által kibővített állásokat, kavernákat és megkoszorúztuk az emlékművet, ahol Andris helyezte el a koszorút. Egy jól ismert népdal éneklésével tettük mi is tiszteletünket az elhunyt katonák emlékére. A földben elhelyezett barlangba csak védő sisakkal mehettünk le, ahol a természet csodájával is szembesültünk.

Visinti falucskában még az útlezárás sem állított meg bennünket. Gyalog közelítettük meg a magyar Kápolnát, amelyet 1918-ban, a harcok befejezte előtt építettek magyar katonák, de azt soha be nem fejezték, és 2009-ig fel sem szenteltek.

Este örömmel vettük birtokba a szállásunkat, ami a legmodernebb és legstílusosabb ifjúsági szállásunk volt. A vacsora után már mindenki arra gondolt, hogy holnap már otthon vacsorázunk.

4. nap

A finom reggeli után utunkat ismét Olaszországba vettük. Trieszt az Osztrák-Magyar Monarchia legjelentősebb tengeri kikötővárosa volt. A hideg idő és erős szél ellenére sétáltunk a közeli térre, ahol mindenki vásárolhatott szertetteinek kisebb ajándékot vagy a várossal ismerkedhetett. Az ebéd elfogyasztása után hosszabb ideig utaztunk Szlovénia fővárosába, Ljubljanába, ahol már a turisták is érdeklődve figyelték a látnivalókat. A centrumon átsétálva felkapaszkodtunk a várhoz, a meredek domboldalak megmászása után már senki nem fázott. A tetőn elragadó látványt nyújtott a város. Batthyány Lajos emléktáblája emlékeztetett bennünket, hogy a vár falai között szenvedett rabságot 1849. május 5. és július 23. között. Leereszkedve a városban mindenki eltölthetett még egy óra szabadidőt.

Hazafelé ismét megálltunk a fánkos vásárlóhelyen és szeretteinknek is hoztunk a finomságból. A buszon vidám hangulatban énekeltünk és arra gondoltunk, hogy nemsokára láthatjuk szeretteinket.

Köszönjük az élményekkel teli utazást az iskolavezetőjének és Éva néninek, hogy 4 napig megismerkedhettünk egy másik kultúrával, természeti szépségekkel és mindenki számára maradandó élményeket élhettünk át.